A hazugság ára: a magzat élete – gondolatok a Szívhang-rendeletről

Mikor kezdődik az élet, és mikortól ember az ember?

Hegedűs Zsolt miniszter így indított: „Engedjék meg, hogy a híres Csernobil sorozatból idézzek: Mi az ára a hazugságoknak? Nem az, hogy elhisszük őket, hanem ha elég sokáig élünk közöttük, már az igazságot sem ismerjük fel.”

Ez a válasz jól jellemzi azt az ellentmondásos társadalmi gondolkodást, amely a magzati élettel kapcsolatban világszerte kialakult. Ha a várandósság elfogadott a családban, akkor a magzat védendő. Ha nem várt terhességről van szó, a magzat élethez való joga szülei (anyja) megítélésétől függ. Ha megszületik, kortól és egészségi állapottól függetlenül személynek nyilvánítjuk, és elismerjük: joga van az élethez. Ha még a méhen belül van, kétségbe vonjuk személyi voltát, és elfogadjuk: anyja dönthet az életéről.  

A tudományosan is igazolt igazság azonban más, mégpedig: az ember élete a fogantatással kezdődik; ekkor jön létre anyjáétól is eltérő, teljesen egyedi DNS állománya. Tehát minden magzat egyedi, megismételhetetlen emberi személy, amely fogantatásától kezdve folyamatosan növekszik, fejlődik a születéséig és természetesen azután is. Mindezidáig nem született olyan újabb tudományos eredmény, amely ezt az állítást cáfolná. A magzat emberi személy voltának tagadása tehát a tudománynak ellentmondó hazugság; annak különböző feltételekhez (méret, fejlettségi szint, kor, egészségügyi állapot, stb.) szabott definíciói pedig pusztán jogi eszközökkel való manipuláció; amely nemcsak ellentmondásos, de kizárólag a felnőttek igényeit veszi tekintetbe, figyelmen kívül hagyva a védtelen magzat szempontjait. Az ember életével és egészségével kapcsolatos döntések viszont csak akkor hozhatók meg felelősen és szabadon, ha a döntéshozó számára világos az alap, amely meghatározza döntésének tényleges körülményeit, fizikai és lelki következményeit. 

A magzat a fogantatástól kezdve hogyan védendő?

Hegedűs Zsolt következő mondata „orvosként és keresztény emberként számomra az emberi élet védelme a fogantatástól a halálig alapvető parancs”  üdvözlendő; hiszen összhangban áll az Alaptörvénnyel, amely kimondja: „A magzat a fogantatástól kezdve védendő.”. Ugyanakkor kötelezi a mindenkori egészségügyi minisztert, hogy mindent megtegyen azért, hogy mindenféle különbségtétel nélkül (azaz méretre, fejlettségi szintre, korra vagy egészségügyi állapotra stb. való tekintet nélkül) minden gyermek – beleértve a magzatkorúakat – biztonságát és jóllétét biztosítsa, és egyúttal elismerje azt is, hogy:

• A magzat az anya (és apa) gyermeke, ugyanakkor tőle elkülönülő, önálló emberi személy; tehát nem egy sejtcsomó, amely az anya testének része. 
• A magzatot a méhen belüli fejlődés teljes folyamatában megilleti ugyanaz a jogi védelem, amelyet minden élő embert, beleértve az ő anyját is.
• A várandós-diagnózis és a várandós-gondozás ezért két ember, az anya és a gyermek életéért, emberi méltóságáért és egészségi állapotáért felel; ezért mindkettőt monitorozza, a nőt pedig teljes körűen tájékoztatja. 
• Az abortusz nem megelőzés, hiszen a megfogant magzat életét oltja ki.
• A nő akkor válik anyává, amikor várandós lesz (és nem miután szül); és nem szűnik meg anya lenni azután sem, hogy abortuszon esett át. 
• Előfordulhat, hogy a szívhang meghallgatása lelki terhet okoz a nőnek egy nem várt várandósság esetén; viszont az abortusznak olyan súlyos, hosszú távú, fizikai és lelki következményei vannak – ráadásul nemcsak az anyára, hanem az apára nézve is (a nőknél többnyire depresszió, kideríthetetlen okú betegségek, a férfiaknál különféle függőségek, mindkettőnél önvád stb.), amelyekkel a nőnek még a döntése előtt tisztában kell(ene) lennie. Mitöbb, hasonló hatások jelenhetnek meg azokon az egészségügyi dolgozókon is, akiknek törvényi kötelezettség okán el kell)ett) végezniük a terhességmegszakításokat. Vagyis: abortusz esetén egyik érintett szereplő sem mentesül a súlyos traumától.
• Ahogy egy anyának magzata kihordásával és gyermeke felnevelésével kapcsolatos anyagi, fizikai és lelki kihívások megoldásához; úgy a terhességmegszakítás fizikai és lelki következményeinek feldolgozásához is szakmai segítségre lehet szüksége, amelyet szintén meg kell(ene) adni neki. Tehát bárhogyan is dönt, nem szabad(na) magára hagyni!
• A várandós-diagnózis során a magzat szempontjainak figyelmen kívül hagyása – például olyan tények, mint a magzat ember, szívhangja van – ellentmond a teljes körű tájékoztatás követelményének és a magzati élet védelmének is; ezért a rendelet eltörlése alkotmányellenesnek minősül. 

Orvostechnikai eljárás vagy döntésbefolyásolásra szánt eszköz?

A miniszter válaszát így folytatta: „…mi a magzati életek védelmét valós társadalompolitikai feladatnak tekintjük, ami messze túlmutat a demagógián.”

Fontos és megerősítő kijelentés ez akkor, amikor civil és politikai körök éppen a demagógia eszközével élnek azért, hogy a társadalom tudatában dehumanizálják az anyaméhben fejlődő magzatot – ezért is különösen hasznos lenne ismerni az egészségügyi miniszter orvosi tudásával is hitelesített, egyértelmű álláspontját a fenti felsorolással kapcsolatban.

Végül Hegedűs Zsolt szerint a szívhangot „nem szabad egy orvostechnikai eljárást döntésbefolyásolásra szánt politikai-adminisztratív eszközzé tenni.”

Egyetértünk. A politikától valóban függetlenül dobogó magzati szívhang meghallgatása azonban nem döntésbefolyásolásra szánt politikai-adminisztratív; hanem kulcsfontosságú orvosdiagnosztikai tájékoztatási eszköz, a nő a felelős és szabad döntésének egyik alapja. Mára már köztudott, hogy a nem kívánt gyermekkel várandós, abortusz előtt álló nő súlyos krízisben van; ezért bármely indokkal kéri a beavatkozást, helyzetét komolyan kell venni. Ahogy fentebb is írtam: az empatikus bánásmódot, a mentálhigiénés támogatást és valódi praktikus segítséget is fel kell neki ajánlani, ugyanakkor nem fosztható meg a teljes körű tájékoztatástól, az azon alapuló józan mérlegelés és felelős döntés lehetőségétől. A miniszter úr fenti kijelentése azonban megkérdőjelezi a nők ítélőképességét. 

Minden műtéti beavatkozás előtt ugyanis az orvosi protokoll kötelező része a páciens részletes tájékoztatása a műtét menetéről, kockázatairól és következményeiről; amelyek elfogadását a beteg aláírásával igazolja. Ez az alapja a beavatkozás megkezdéséhez szükséges szabad és felelős beleegyezésnek – függetlenül attól, hogy a tájékoztatás egyes részletei lelkileg megterhelőek-e vagy sem a páciensre nézve. Az abortusz viszont egy olyan drasztikus és visszafordíthatatlan műtéti beavatkozás, amely célja nem a gyógyítás; hanem az anya testében fejlődő magzat életének megszakítása. Erre a végzetes, életről és életre szóló döntésre tehát különösen igaz, hogy csak teljeskörű tájékoztatás mellett tekinthető szabadnak és felelősnek. Ha a nő csak a nőgyógyászati információkhoz jut hozzá, de nem szembesül azzal, hogy a méhében élő magzat egy élő emberi személy és éppen milyen fejlődési stádiumban van; akkor megfosztják a józan mérlegelés, illetve a felelős döntés lehetőségétől.

Tehát a magzat szívhangjának eltitkolása, elnémítása nem oldja meg a várandós nő krízisét – ahogy maga az abortusz sem –, csak a alapprobléma szőnyeg alá söprését jelenti, amelyhez ráadásul az orvos egy kulcsfontosságú információ elhallgatásával asszisztál; miközben a döntés következménye ráterhelődik a nőre, aki egyedül kénytelen megküzdeni nemcsak a veszteséggel, hanem döntésének minden fizikai és lelki következményével. A várandós nők és magzati korban lévő gyermekeik védelme, azaz életük, emberi méltóságuk és egészségük biztosítása; a nehéz helyzetben lévő anyák támogatása és hatékony segítése nem a magzati szívhang elnémításával, hanem a teljeskörű tájékoztatással és ezáltal egy felelős(ebb) döntés lehetőségének biztosításával, a várandós nők és magzataik lelki és fizikai támogatásával és hatékony segítésével érhető el. A magzati szívhang meghallgatását a nők és a magzati korban lévő gyermekeik emberi jogainak és méltóságuk tiszteletben tartása okán kulcsfontosságúnak, orvosi protokollból való törlését felelőtlennek és az alkotmány szellemével ellentétesnek tartom, és határozottan elutasítom.

Írásomat az Együtt az Életért Egyesületet vezető Keresztes Ilona újságíró kollégámmal való beszélgetések inspirálták. Az ő kapcsolódó gondolatai a Fiatalok az Élet Szolgálatában FB oldalán olvashatóak. Hasonló szellemségű, azaz életpárti és a szívhang-törvény mellett kiálló írások olvashatók például az Axioma, a 777blog, a Pro Christo, a Dícsőitő Sziget oldalain is. A listát szívesen bővítem, küldjetek linkeket!