Hogyan segítse az orvos azt a nőt, aki egy nem tervezett várandósság miatt krízishelyzetbe kerül? Mikor és hogyan érdemes elkezdeni a szexuális nevelést? Hogyan kellene a védőnőket még jobban bevonni a várandós nők támogatásába? Többek között ezeket a kérdéseket is érintették az orvosok, bioetikusok, védőnők, egyházi és más szakemberek a Magyar Bioetikai Társaság konferenciáján szeptember 11-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ahol a szívhangrendelettől a védőnői tanácsadáson át a magzati élet védelméig számos, az élet kezdetéhez kapcsolódó kérdés került szóba.
Rojkovich Bernadette, a Magyar Bioetikai Társaság (MBT) elnöke ismertette: az életkezdeti és -végi etikai problémák kiemelt területei az orvosi gyakorlatban felmerülő erkölcsi kérdéseket vizsgáló keresztény szervezetnek. Tavaly az utóbbit, idén az előbbit vizsgálják, számos egészségügyi szakterület szempontjából.
Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke felszólalását két bibliai idézettel kezdte: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek…” (Jer 1:5); „anyám méhében te szőtted a testem” (Zsolt 139: 13). XVI. Benedek pápát idézve kifejtette: kettős oka van annak, hogy az Egyház nem adja fel az abortuszról szóló beszélgetést és cselekvést.
Úgy véli, minden élet végtelen érték; ha egy társadalom elkezdi feltételekhez kötni az élethez való jogot, akkor elvész az emberi élet végtelen méltósága és feltétel nélküli szentsége, és kimondhatóvá válik: van élet, amely felesleges teher a társadalom számára.
A püspök hangsúlyozta: az emberi élet egyértelműen a fogantatással kezdődik; utána semmilyen minőségi ugrás, csak fejlődésbeli változás történik – végig ugyanarról az életről van szó. A nőnek joga van rendelkezni a saját teste felett, viszont a magzat nem a nő testének része, annak csak ideiglenes lakója; az élethez való jog pedig azt jelenti: senki élete nem függhet attól, valaki más akarja-e őt vagy sem. Továbbá felhívta a figyelmet XVI. Benedek pápa szavaira: az ember azért képes megszakítani egy életet, mert beköti a szemét, nem akarja látni és hallani a szívhangot, azaz a valóságot.
A tájékoztatásnak az iskolában kellene kezdődnie
Székely János emlékeztetett: a magzati élet vizsgálata az orvosi protokoll kötelező része, és megemlítette: dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász a monitort ilyenkor a kismama felé fordítja, hogy ő is lássa, miként dobog a magzat szíve. Egyszerű tehát a megoldás a rendelet előírásának betartására, állította az előadó, hozzátéve: a tájékoztatásnak nem a nőgyógyásznál, hanem az általános iskolában kellene elkezdődnie. Gyerekként kellene megtanítani mindenkit az élet csodájára, a fogantatásra, a méhen belüli növekedésre. A kormány is ezt hangsúlyozza, csak szerinte nem a megfelelő módon.
„A modern szexuális nevelés nem erre fókuszál” – mondta, és arra kérte a keresztény közösségeket, hogy képviseljék: a keresztény értékekre összpontosító szexuális nevelés családi életre nevelés címen már létezik, és „gyönyörű impulzusokat ad szerelemről, házasságról, gyermekvállalásról”.
A püspök elhibázottnak tartja a „Megtartja vagy elveteti?” kérdést, mert „a vasút mellett öngyilkosságra készülőtől sem kérdezzük meg: a mozdony alá veti magát, vagy szeretne tovább élni”.
Úgy gondolja: a társadalom nem semleges, hanem életpárti – szerinte az öngyilkost és az abortuszon gondolkodó édesanyát is meg kell próbálni lebeszélni. Szerinte az orvos legtermészetesebb reakciója: együtt örülni a kismamával, és elkezdeni beszélgetni a következő lépésekről a szülésig.
Szerinte az abortusz témáját legfeljebb az anya hozhatja elő, s ha ez megtörténik, az orvosnak időt kell szánnia rá. „Ha erre nincs ideje, mire van?!”, kérdezte, hozzátéve, az orvosnak azt kell kérdeznie: „Mi a gond, miben segíthetünk?”, és felsorolni konkrét lehetőségeket lelki tanácsadás, anyagi segítségnyújtás, anyaotthon és örökbefogadás terén.
Az orvostudomány sem mindenben egzakt
A konferencia fővédnöke, Ft. Dr. Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora így reagált: „szörnyű korban élünk, ahol a normaszegő a hős”, és olvasásra ajánlotta Carl R. Trueman Az ember megszentségtelenítése című könyvét, melynek alcíme: Hogyan vezet Isten elutasítása emberi méltóságunk leépüléséhez?
Majd Prohászka Ottokár püspökre hivatkozva így szólt: amikor egy véglet majdnem elsöpri a normalitást, feltámad az utóbbi.
A rektor szerint az emberi élet alapérték, de ajándékba kaptuk, mert teremtett lények vagyunk, és az a feladatunk, hogy a nagy értékek szolgálatába állítsuk.
Ezek az értékek: az erkölcsi érték, a vallási tudat, az érzelmi kiegyensúlyozottság, a képességek kibontakoztatása – de ehhez (ön)fegyelmezésre és (ön)nevelésre szorulunk; nélkülük méltóságunk torzul – tette hozzá.
Az abortuszra készülő nő súlyos döntési helyzetben van
A rendezvény következő felszólalói a Gaizler Gyula emlékérem nyertesei voltak. Prof. Tringer László, a rendszerváltás utáni orvosképzésnek helyet adó Kútvölgyi Kórház egykori főigazgatója arról számolt be, milyen lépéseket tettek a magzati élet védelméről szóló 1992-es ún. abortusztörvény rendelkezéseire reagálva. Az ifjúsági díjazott, Lehotai Vivien, a PPKE joghallgatója pedig a fenntarthatósági kérdések egészségügyi szabályozásáról tartott előadást.
A volt főigazgató elmesélte: amikor felvetődött, hogy a Kútvölgyi lenne az ország abortuszmentes kórháza, nemet mondott az elképzelésre. Úgy vélte: nagy dolog lenne, és jó mintát nyújtanának vele, de látszatintézkedés lenne, az abortuszok száma érdemben nem csökkenne, a nők csak máshová mennének. Alternatívákat ajánlott, abból kiindulva: az abortuszra készülő nő súlyos döntési helyzetben van, de döntése távol eshet attól, amit ténylegesen akar.
Szerinte sok nő úgy hoz ilyenkor döntést, hogy személyiségük nem minden része vesz részt abban: például ha a férfi elhagyja, erős érzelmi befolyásoltság alatt dönt az abortusz mellett.
Úgy véli, a nő döntését megalapozottabbá kell tenni egy kötelező tanácsadás révén, ahol segítséget kap a személyiségének mélyebb rétegeit érintő döntés meghozatalában, illetve az abortuszt gyakran követő pszichés zavarok megelőzése érdekében.
Ennek jegyében képzést indítottak a tanácsadást végző védőnők számára, az empátia fejlesztésére fókuszálva; 120 védőnőt beiskoláztak egy egyhetes zártkörű tanfolyam keretében, amit később a védőnőknek nyújtott egyetemi oktatás egészébe integráltak.
Másik alternatív válaszlépésükről is beszélt: a nőgyógyászati osztály munkatársaival együtt létesítettek egy speciális tanácsadó szolgálatot, ahol a terhességmegszakításra jelentkezők átbeszélhették helyzetüket különböző végzettségű szakemberekkel. A konferencián hangsúlyozták, hogy át-, és nem lebeszélés zajlott.
Statisztikákat nem vezettek, de a volt intézményvezető szerint a nők kb. 40%-a vette igénybe ezt a többletszolgáltatást; a kollégáival való beszélgetésből pedig kiderült: ezen nők negyede megfontolta az abortuszt, akár el is állt tőle, akik pedig vállalták, lelkileg megbékéltek döntésükkel (amikor az intézmény az Észak-Budai Centrum kórház alá került, ez a lehetőség megszűnt.)
Harmadik intézkedésként megszüntették azt a korábban gyakran kihasznált lehetőséget, hogy a nőgyógyászok pszichiátriai konzíliumot kértek a 12. héten túli várandós lelkiállapotára hivatkozva, az abortusz engedélyezésére.
Ők nyilvánosság elé vitték a kérdést, amit jogászprofesszorok jelenlétében tárgyaltak meg, és aminek eredménye egy igazgatói körlevél lett, miszerint: a pszichiáter feladata a várandós nő lelkiállapotának rögzítése; a várandósság sorsáról, illetve megszakításának indokoltságáról nem nyilatkozhat.
Idősebb korban is jelentkezhet a posztabortusz szindróma
A konferencia további előadásai az élet kezdetéhez kapcsolódó krízishelyzetek jogi, orvosi, etikai és prevenciós szempontjait járták körül. Rojkovich Bernadette először a krízishelyzetek meghatározásáról, jellemző testi és lelki tüneteiről és lehetséges okairól beszélt. Majd felhívta a figyelmet, hogy mivel a posztabortusz szindróma létezését ma is sokan tagadják, gyakran idős korban derül ki: a lelki és/vagy fizikai betegségek gyökere az elvesztett gyermek(ek) feldolgozatlan fájdalma.
Mint mondta, a magzat élethez való joga, az anya önrendelkezési joga és az emberi méltósághoz való jog egymáshoz való viszonyát az egyéni értékrend befolyásolja (az életpárti az elsőt, a választáspárti a másodikat tartja előbbre), ami nagyon nehéz egyensúlyi helyzetet teremt az orvos számára is, aki akár „egy szóval vagy gesztussal elronthat mindent”.
A konferencián elhangzott, hogy az orvosi tájékoztatásnak teljeskörűnek, körültekintőnek, dokumentáltnak és érthetőnek kell lennie a beteg számára.
Az előadó hangsúlyozta: a szívhangrendelet és a Belügyminisztérium szakmai irányelve alapján a magzati életfunkciók működését ultrahanggal kell kötelező módon megállapítani és az anyának bemutatni.
A bioetikai dilemmát a tájékoztatás módja okozza, hiszen a jogszabály céljának való megfelelésnek pszichológiai és etikai kockázatai vannak: a beszűkült tudatállapotú nő retraumatizációja, a „ne árts” elvének sérülése; a bűntudatkeltés mint nem kívánt kényszerítő tényező.
Mivel az orvoslás alapelve az élet védelme, az anyáé és a magzaté is, az orvosnak el kell látnia a nőt minden olyan információval, amely segíthet a döntésében, az ő érdekében. A tájékoztatásnak támogatónak kell lennie, a segítségnyújtás lehetőségét is ismertetni kell, és nem lehet nyomást gyakorolni az anyára.
„Mivel az első tájékoztatást a szülész-nőgyógyász orvosok végzik a vizsgálat során, bízzunk az ő hivatástudatukban és empátiás készségükben, továbbá vonjuk be a védőnőket és szakmai civil szervezeteket az anyák döntésének segítésére” – szólított fel, majd számos javaslatot ismertetett. Szerinte fontos lenne az egységes védőnői hálózat és a Családvédelmi Szolgálat megerősítése, a természetes családtervezés oktatása és terjesztése; abortuszmentes szülészeti osztályok létrehozása egyházi kórházakban, valamint a civil szervezetek bevonása az iskolai családi életre nevelésbe, lelkigyakorlatok révén a posztabortusz szindróma kezelésébe.
A jó védőnői kommunikáció kulcsa a rugalmasság
Surján László orvos, kereszténydemokrata politikus szerint a várandós nőnek nem babája lesz, hanem van, amit megtapasztalhat az ultrahang képén vagy a szívdobbanás hangjában – ezért támogatja az életvédő szervezetek javaslatait.
Várfalvi Marianna, a Magyar Védőnők Szakmai Szövetségének elnöke a védőnői tanácsadás válsághelyzetekben és a megelőzésben betöltött szerepét mutatta be. Részletesen ismertette a jogszabályi hátteret, a tanácsadás alapelveit, a felkészítés képzési hátterét, a CSVSZ működését és kihívásait. Szerinte a jó védőnői kommunikáció kulcsa a rugalmasság. Beszélt arról is, mekkora nehézséget jelent az időhiány, a túlterheltség, valamint a megbecsülés hiánya.
Az elnök azt javasolja, hogy a reprodukciós ismeretek oktatása legyen kötelező, a közoktatás minden tanulójára kiterjedő tananyag, a védőnőknek pedig legyen lehetőségük részt venni szakmai, mentálhigiénés és kommunikációs tréningeken.
Kaposi András biofizikus az ultrahang fizikai hatásairól szóló szakmai előadása után Párducz László szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvos az embrionális magzati szívműködés észlelésének szerepéről szólt a krízishelyzeti orvosi tájékoztatásban, szakmai evidenciák és bioetikai megfontolások alapján. Szerinte a valódi kérdés: hogyan lehet bemutatni a várandós nőnek a szívműködést szakmailag pontosan, érthetően és emberileg felelősen.
Szerinte a megfelelő indikációval, szakszerűen végzett diagnosztikus ultrahang esetén nem áll rendelkezésre meggyőző klinikai bizonyíték magzatkárosító hatásra, viszont az energia-leadás és a lehetséges biohatások miatt a prudens használat elve szükséges: a „nincs bizonyított ártalom” nem jelent korlátlan használatot; nem indokolt a kizárólag „élménycélú” vizsgálat; és kerülni kell a „teljesen veszélytelen” kijelentést is.
Bálint Balázs szülész-nőgyógyász a konferencián elmondta: elsősorban nem az egészségügynél pattog a labda, viszont nekik kell a jogszabályokat betartani, tisztelettel kell a páciensek felé fordulniuk, és meg kell tanulniuk helyesen és jól kommunikálni. Az állami szerepvállalásnak pedig meg kell jelennie a nem tervezett magzat megtartásának oldalán és alternatívákat kell felajánlania.
Szöveg: Antal-Ferencz Ildikó
Az írás eredetileg a Képmás Magazin honlapján jelent meg 2026. szeptember 19-én.
Kapcsolódó cikkek
40 Nap az Életért – Ima, böjt, békés jelenlét – Nemzetközi imaszolgálat
Megnyitó:2026. szeptember 22., kedd 17:30 – 18:30 óra közötta Dél-pesti Centrumkórház – Szent István Kórház előtt (1097 Budapest, Nagyvárad tér 1.) Dicsőít:Prazsák
„Senki élete nem függhet attól, hogy valaki más akarja-e őt vagy sem” – hogyan támogatható a krízishelyzetbe került várandós nő?
Hogyan segítse az orvos azt a nőt, aki egy nem tervezett várandósság miatt krízishelyzetbe kerül? Mikor és hogyan érdemes elkezdeni
40 Nap az Életért – Ima, böjt, békés jelenlét – Budapesti megnyitó
Megnyitó: 2026. szeptember 22., kedd 17:30 – 18:30 óra között a Dél-pesti Centrumkórház – Szent István Kórház előtt (1097 Budapest, Nagyvárad tér
