Az emberi méltóság védelme egyetemes érvényű sorskérdés – Zalaegerszegen járt a Jó hogy vagy! Életvédő Szövetség

Illés Csaba házigazda köszöntése után Osztie Zoltán atya, a Jó hogy vagy! Életvédő Szövetség megalakulásának szükségességéről beszélt. Mint mondta, az életvédelem sorskérdés, súlya nem kevesebb, mint a nemzet jövője. A dekadenssé vált jóléti társadalomban óriási jelentősége van keresztény küldetésünk tudatosításának, ami nem más, mint megtartani a hagyományos keresztény civilizációt. Hozzátette: ez nem azt jelenti, hogy a keresztény civilizáción túllépett volna a történelem, hanem ellenkezőleg: elszakadtunk Jézus Krisztustól, és ennek logikus következménye a meghasonlott ember, család és nemzet. Kiemelte: nem állhatunk meg a problémák felvázolásánál, a megoldások irányába kell utakat keresni és találni; ezek egyike az életvédelem.

Az atya kifejtette: sok a félreértés e fogalom körül. Az életvédelem például nem környezetvédelem – bár természetesen az is fontos – hanem az emberi személy méltóságának védelme, amely alaptétel, és amely erős támadásoknak van kitéve. Példaként említette az abortuszt, a lombikot, a nemváltoztatást, a szenvedélybetegségeket, az idősekről való méltó gondoskodás hiányát, az eutanáziát vagy az emberi holttestből humusz készítését. Szintén téveszme, hogy az életvédelem csak az abortusz ügyét jelenti, miközben az csak egy kis szelete az ügynek, amely a fogantatástól kezdve az e világból való távozásig tartó méltóságteljes élet minden szakaszára vonatkozik.

Harmadik félreértésként említette, hogy az emberi méltóság védelme csak keresztény ügy lenne, miközben az egyetemes érvényű sorskérdés, amit azért tart fontosnak hangsúlyozni, mert sajnos manapság a társadalom döntő többsége elzárkózik a keresztény ügyektől. Ezért a Jó, hogy vagy! Életvédő Szövetség elkötelezett abban, hogy nemcsak vallási, hanem természettudományi – azaz nem ideológiai – alapokon is választ adjon arra a kérdésre: ki az ember és milyen tiszteletet érdemel? Mint kifejtette, a teológiai válaszhoz először azt kell meghatározni: ki az Isten, ugyanis annak törvényszerű következménye, hogy ki az ember. Az Isten a Szentháromság, az Atya, Fiú és a Szentlélek, akiket szeretetkötelék kapcsol össze. Mint mondta, a keresztény örömüzenet nem az emberről, hanem az Istenről szól, és lényege: a szeretet, a kapcsolat/viszony és a függés, ami vonatkozik az emberre is: a gyerekekkel kapcsolatos legfontosabb tényező a szülőktől való függés, életünk legfontosabb kincsei pedig személyes szeretetkapcsolataink. A mai liberális világ szabadságfogalma viszont ennek ellenkezőjét állítja, ezért az elszemélytelenedés és magányosság egyre jobban veszélyezteti a mai kor emberét.

Elmondta, hogy országjárásuk tapasztalatai alapján rengeteg szakember és önkéntes végez óriási munkát az életvédelem területén, de sokszor egymást sem ismerik, pedig „egységben az erő” s a segítő szolgálatok sokkal hatékonyabbak, ha tudják, kit hova lehet vagy kell irányítani – ezért jött létre a Szövetség, amelynek immár 60 szervezeti és 100 magánszemély tagja van. Mivel nem ernyőszervezet, nincs elnöke, sem titkárja, és önálló költségvetése sem. A Szövetség koordináló szerepet tölt be a tagok közötti együttműködéseknél, hogy minél hamarabb egymásra találjanak azok, akiknek speciális tudásra, képességre vagy adottságokra van szükségük. Az eseti egyeztetéseken túl a Szövetség évente több alkalommal fórumot is szervez, ahol a tagok személyesen is megismerhetik egymást, tapasztalatot cserélhetnek. A Szövetség tehát hálózatot épít, melyet folyamatosan bővít, és amelyen keresztül gyorsan elérhetőek és cselekvésre buzdíthatóak az élet védelme mellett elkötelezett emberek.

A névválasztással kapcsolatban megindultan beszélt Nándi bácsi plébánosról, akinek ő 18. káplánja volt, és akiből áradt a szeretet, a „jó, hogy vagy”-érzés, a feltétel nélküli elfogadás, amelynek ellentéte a gyűlölet; a „jobb lenne, ha nem lennél”-üzenet. Végül hangsúlyozta: az emberi méltóság ügye minden egyes ember ügye, a Szövetség pedig szeretettel vár minden új tagot, aki hasonlóan gondolkodik és elfogadja a közös alapelveket, az Életvédők 10 pontját.

Hal Melinda klinikai szakpszichológus, közgazdász így indította előadását: hajlamosak vagyunk valami ellen fellépni, küzdeni, ahelyett, hogy valamiért küzdjünk, mint például az élet- vagy emberi méltóság. Figyelmeztetett arra, hogy egy mai fiatalt óránként több ezer, a személyiségét és a lelki életét érintő, azokat negatívan befolyásoló erős inger ér. A legfontosabb probléma ezzel kapcsolatban az, hogy sokan még ma sem értik: az ember egy négyes, ún. bio-pszicho-szocio-spirituális egység, amelynek minden elemével törődni kell. Az első rész a fizikai adottságokat jelenti – amelyek elvileg lassan változnak, bár manapság már az idegrendszer is gyorsan változik az említett gyakori és erős ingerek hatására –, a második a lelki, a harmadik a szociális aspektust– mivel az ember társadalmi lény, könnyebb bármit megtenni együtt, mint egymás ellen egyénileg könyökölve –, a negyedik pedig a spiritualitás. A négy terület között nincs hierarchia, mindegyik egyformán fontos, viszont a mai embernél jellemzően nincsenek egységben, ugyanis a mai társadalmi törekvések szerint sorra igyekeznek leválasztani az egyes részeket az emberről, ami után nem marad más, csak a biológia (a tűzpiros Ferrari és a nulla munka, legfeljebb az edzőterem), de ma már azt is támadják (lásd különböző gendermozgalmak).

Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy ugyanakkor más pszichés területen viszont van hierarchia, így a személyiségfejlődésben is, ezért sem lehet átugrani egyes fejlődési fokokat, mert annak regresszió lesz a következménye. Ennek ellenére a szülők ma állandóan sürgetik, gyorsítják gyermekeiket, valamint gyakran és sok mindentről tiltják őket, aminek eredményeként manapság rengeteg a szorongó, depressziós, magatartászavaros (például empátiahiányos), hiperaktív és/vagy figyelemzavaros óvodás (!)… A tiltás és korlátozás szükséges például a digitális tér esetén, ugyanakkor meg kellene tanulnunk elesni, hogy felálljunk! A testképzavaros és önértékelési felnőttek sem „egészek”, és ez ma már a gyerekeken is látszik. Mint kifejtette, a gyerekek ún. index-páciensek, hiszen a családi gondok náluk jelennek meg először.

A szakember 10 éve dolgozik a bajai állami kórház általános pszichiátriai osztályán, legfőbb példaképe pszichiáter édesapja, aki átadta neki tudását, tapasztalatát és az alázatos magatartás fontosságát az egészségügyben. A szenvedélybetegek és demenciával küzdők mellett gyakran találkozik olyan esetekkel, akikről nem vagy nehezen tudják megállapítani, hol lenne a helyük az ellátásban; ugyanis a fiatalok és a családok helye alapvetően nem a pszichiátrián lenne… Ezzel szemben a valóság ma az, hogy 18 év alatt minden 4. fiatal küzd a mentális zavar legalább egy képével. Mint kifejtette, 10 éve még tízből kilenc páciens depresszió-szorongással küzdött és „csak” egy  személyiségzavarral, ez utóbbi arány viszont mára tízről ötre ugrott. Miközben például a skizofréniának genetikai háttere van, és előfordulásának 1%-a nem növekszik, a személyiségzavaros esetek száma folyamatosan nő és okai kevésbé genetikaiak: leginkább az elemi kötődés létének és minőségének hiányára vezethetők vissza. A gyermekkori kötődés ápolásra és védelemre szorul, és ha ezzel nem foglalkozunk, egyfajta halálkultusz terjedéséhez járulunk hozzá – figyelmeztetett az előadó.

A szintén egyre gyakrabban előforduló empátia hiányával kapcsolatban Philippe Pinel (1745-1826) francia pszichiáterre hivatkozva ismertette a „morális elmezavar” fogalmát: olyan személyekről van szó, akik minden tekintetben normálisak, kivéve az agy érzelmi reakciókat szabályozó részét. Az empátia hiányának eredménye az erőszak, ami immár nemcsak hormonális, hanem anatómiai elváltozásokat is okoz: a két agyfélteke jóval gyérebb összeköttetésekkel kapcsolódik, mint ahogyan az egyébként kialakulhatna.

Kiemelte: legjobb partnerei az egyházi intézmények, akik mentálhigiénével is foglalkoznak. Muszáj összefognunk, mert mentális egészségügyi katasztrófa felé tartunk – hangsúlyozta, hozzátéve: van remény, mert a magyar erős nemzet, amely nem szereti, ha kívülről befolyásolni akarják. Megoldási javaslatként kidolgozta és a Nemzeti Mentális Egészség Alapítvány révén elkezdte megvalósítani a Nemzeti Mentális Pajzs Programot, amely egyesíti az említett négy területet, két mentális „szuperhős”, Csenge és Magor segítségével. A programban a helyszínen is bemutatott kétperces edukációs videó után, az érzelmek aktiválását célzó drámapedagógiai foglalkozás keretében (amely során két tanár beöltözik Csengének és Magornak) elmagyarázzák a pajzson szereplő négy szimbólumot, átbeszélik a lehetséges veszélyeket és megfelelő reakciókat (például hogyan mondjanak nemet a zaklatásra, a drogra), nagy hangsúlyt fektetve az (osztály)közösség szerepére. Ezzel párhuzamosan a gyerekek egy rövid, 10 kérdéses mentális egészségre vonatkozó kérdéssort töltenek ki, amely alapján szükség esetén szakellátásba tudják irányítani őket. Ez utóbbi folyamat kidolgozása még előttük áll, de már egyre több a partnerintézményük, aki a gyerekek elérésében, illetve a szakellátásban tud majd segíteni. Az eddigi felméréseken alapuló adatok riasztóak a mentális problémákra vonatkozóan.

A spiritualitás megvan a gyerekekben, de utat kell nekik mutatnunk, szülői felelősségünk segíteni nekik abban, hogy jó döntéseket hozzanak – fogalmazott a szakértő, hozzátéve: céljuk eljuttatni a mentális egészség fontosságának üzenetét és a technikáját az egész országba, hogy minél több fiatal számára nyújtsanak mentális védőpajzsot, mert számukra a lényeg a megelőzésen, azaz elérhetőség korlátozásán, a nulla tolerancián van, nem a kármentésen. Ahogy 15 éve a vezetés tekintetében is nulla alkoholtolerancia van Magyarrszágon, amely intézkedés bevezetése óta sokkal kisebb a balesetek száma, úgy kellene kezelni a drogokat is. Ahogy nincs kevés alkohol, úgy nincs kevés vagy könnyű drog sem! Elmondása szerint büszkék arra, hogy több száz gyerekkel foglalkoztak már és például Sárbogárdon az összes jelentkező diákot sikerült bevonniuk. Terveik között szerepel az érintett korosztályokat bővíteni mindkét irányban.

Ma 1,8 millió olyan fiatal van, akik öt éven belül családalapítási korba ér – azaz csak lenne, ha annak ideje nem tolódott volna ki 15 évvel –; illetve öt éven belül munkaerőpiacra kerülnek; vajon ők milyen munkaerők lesznek – tette fel a kérdést az előadó, hozzátéve: fontos, hogy a mentális egészséget, a gyógyulást ne a magyar egészségügyi rendszertől várjuk, hanem otthon és közösségünkben teremtsük meg. Megjegyezte, hogy még a tudomány szerint is a legjobb relaxációs gyakorlat az ima, aminek fontos mentálhigiénés vonzata is van: ima közben nem érezzük magunkat egyedül.

Végül elmesélte, hogy öt éves kislánya kapcsán megtapasztalta, hogy bár fantasztikus az iskolakínálat, nagyon kevés alapfokú oktatási intézmény szán időt és pénzt a spiritualitásra, a hitéletre vagy a közösségi életre, és kilencből nyolcban első osztálytól létezik digitális kompetenciafejlesztés, ezért gyerekét a kilencedik, egyházi iskolába fogja adni… Nem szeretnék kicsi Elon Muskot nevelni belőle; az én gyerekem bizonyára nem lesz ennyire gazdag anyagi értelemben, de lesz családja, barátja, értékrendje és belső békéje – amely gazdagsággal megadhatom számára a legnagyobb lehetőséget a sikeres életre – magyarázta. Hozzátette: az életvédelem azt is jelenti: meddig tudom gyerekem mentális egészségét, érzelmi rendszerét megőrizni, miközben a big tech cégek folyamatosan azt üzenik: „le vagy maradva”; pedig a gyermeknek nem fejlesztő applikációkra van szüksége, hanem szeretetre, alvásra, egészséges táplálkozásra, mozgásra, s minderre lehetőleg családban és közösségben. Az értéksemlegességgel szemben az értékorientáltságot valljuk, melynek csúcsán az életvédelem kell álljon, különben elveszünk – zárta beszédét, felhívva a hallgatóság figyelmét a transzgenerációs értelmi és érzelmi tudás átadásának fontosságára. 

Az előadásokat érdekes közönségkérdések, témafelvetések megbeszélése követte, köztük a tetoválás, vagy a függőség kérdésköre (utóbbi, mint a halhatatlanság és sérthetetlenség illúziójának megteremtője, amely sérült személyiségből fakad és további személyiség-sérülést okoz), az ADHD okai (amelyek kis részben genetika és fizikai tényezők, döntő részben a környezeti ingerek, beleértve liberális nevelés hatását), valamint a magyar egyházi vezetés hozzáállása az életvédelemhez.