Az orvosi segítséggel történő öngyilkosság hamis jócselekedet, riasztó következményekkel

Március 12-i levelében Malloy megjegyezte, hogy mindkét törvényjavaslat esetében a támogatók azt állítják, hogy ezzel „véget lehet vetni a szenvedésnek az élet végén”. A főpap arra buzdította a híveket, hogy ne csak imádkozzanak és böjtöljenek mindkét törvényjavaslat leállításáért, hanem lépjenek kapcsolatba az állam választott képviselőivel, és bátorítsák őket, hogy szavazzanak nemmel a törvényekre.

A püspök rámutatott, hogy ahol ezt a gyakorlatot legalizálták, ott bizonyíthatóan előfordul, hogy „a biztosítótársaságok megtagadják a halálos betegek szükséges palliatív ellátásának kifizetését, ugyanakkor megtérítik azt a csekély költséget, amibe az élet végét eredményező gyógyszerek kerülnek”. A tapasztalatok azt mutatják, hogy különösen a szegények és a fogyatékkal élők vannak veszélyben. Ha az asszisztált öngyilkosság legális lesz, nincs mód annak megakadályozására, hogy a kiszolgáltatottakat megfélemlítsék és jóformán kényszerítsék arra, hogy véget vessenek az életüknek. Malloy püspök felidézte, hogy az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) jól összefoglalta az asszisztált öngyilkosság elleni érveket: „Az orvosok által támogatott öngyilkosság alapvetően összeegyeztethetetlen az orvos gyógyító szerepével, nehezen vagy egyáltalán nem lenne ellenőrizhető, és komoly társadalmi kockázatot jelentene”.