október 12, 2025

Az analóg November – Gyűjts offline időt az iskoládért! kampány nyitóeseménye

A Szent István Intézet, a Kapcsolj Ki! Mozgalom és az Out! fejlesztőinek „Analóg November – Gyűjts offline időt az iskoládért!” kampányának beharangozóján a fiatalokat érő digitális ártalmakról és az ártalomcsökkentés gyakorlati útjairól beszélgettünk. A kezdeményezés ugyanis hamarosan elstartol, széles szakmai összefogással, valamint piaci szereplők támogatásával, amivel egy olyan ügyre kerestünk kreatív választ, ami mindannyiunkat érint.

A rendezvény elején Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója megfogalmazta a célt: országos összefogás szükséges a szülők, pedagógusok és diákok bevonásával, amely az online térben töltött idő tudatos visszaszorításával és pozitív alternatívák ösztönzésével védi a gyerekek testi-lelki‑szociális fejlődését.

Első kerekasztal: Okok és következmények – Fókuszban a gyermekfejlődés, a család és a közösség

Beszélgetőtársak:

Dr. Kepe Nóra óraadó egyetemi tanár (PPKE)
Dr. Puskás Balázs gyermekvédelmi szakember, a Szent Mihály Intézményfenntartó főigazgatója
Várfalvi Marianna, a Magyar Védőnők Szakmai Szövetségének elnöke
Moderátor: Krúdy Tamás, a Szent István Intézet vezető kutatója

Második kerekasztal: Ártalomcsökkentés a gyakorlatban és az „Analóg November” kezdeményezés bemutatása

Beszélgetőtársak:

Pöltl Ákos az Ifjúságkutató Intézet családbiztonsági szakértője, a „Kapcsolj ki!” Mozgalom alapítója
Pásztor Gergely gimnáziumigazgató, középiskolai tanár
Trauttwein Albert, az “Out!” applikáció alapítója
Moderátor: Dr. Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója

Kötődés és korai fejlődés

Védőnői és pszichológiai tapasztalat szerint a szemkontaktus, bőrkontaktus és figyelem adása pótolhatatlan csecsemő- és kisgyermekkorban. Ha ebbe a rendkívül érzékeny és kulcsfontosságú kettős viszonyba „belép” a telefon, a gyermekek kötődési mintázata már a legkisebb kortól sérülhet.

Dr. Kepe Nóra (PPKE) a kötődéselméleti és fejlődéslélektani nézőpontot hangsúlyozta: a korai években a „tekintet – érintés – közös figyelem” háromszög pótolhatatlan. Ha a szülő figyelmét képernyő köti le, a gyermek „lekapcsolódik” a mintaadó tekintetről.

Ahogy felhívta rá a figyelmet: „A gyerek az anya tekintetéből tanul meg figyelni. Ha a tekintet helyén képernyő van, az idegrendszeri érés is sérül.”

Várfalvi Marianna védőnői tapasztalatból erősítette meg: a kisgyermekkor elsődleges „fejlesztőközege” a szabad mozgás és a játék. A túl sok ülve töltött képernyőidő együtt jár a rossz alvással, étkezési ritmuszavarral, és a nagymozgások elmaradásával.

Kamaszkor és közösségi média

A társas összehasonlítás és a dopamin‑alapú jutalmazás leegyszerűsített mechanikái különösen is érzékenyen érintik a serdülő korosztályt, testképzavar, szorongás és függőségi minták is könnyen kialakulhatnak.

Amint az a beszélgetésben elhangzott: „A közösségi média a valóság sokdimenziós, emberi szövetét lájkokra és követőszámokra redukálja – ez mérgező az önértékelésre.”

A résztvevők rámutattak: miután telefonmentes iskolai rendet vezettek be, a kezdeti aggályok és ellenállás után nagymértékben élénkült a közösségi élet (több beszélgetés, játék, figyelem), a felmerült logisztikai nehézségek pedig egy év elteltével már teljesen kezelhetőnek bizonyultak.

„Míg az első felmérésben a megkérdezett iskolák 80% aggódott a logisztika miatt, egy évvel később 0% tartotta problémának.”– fogalmazott Puskás Balázs.

Pásztor Gergely gimnáziumigazgató elmondása szerint az iskolán kívül is képesek lettek egy 600 fős osztálykirándulás során arra, hogy a fiatalok a telefonokat félretegyék, a diákok „kártyáztak, sakkoztak, beszélgettek” – az élmény „visszahozta a valós közösséget”.

De bármit bevezethetnek az iskolákban, az elsődleges felelősség, a „frontvonal” mégiscsak a szülőknél, az otthonokban húzódik. A családok állítják fel a korlátokat, élik a gyermekeik elé a mintát, s mindezt következetesen. A szakértők hangsúlyozták, hogy a „nem” kimondása ebben az esetben, a képernyőidő tekintetében, egyértelműen a gondoskodó szeretet jele.

Johnatan Haidt négy egyszerű javaslata a beszélgetés során egyáltalán nem tűnt elérhetetlennek, sőt egyértelműen megvalósítandó célként fogalmazódott meg.

– 11 éves korig egyáltalán ne legyen okostelefon.

– 16 éves korig ne legyen közösségi média.

– Telefonmentes iskola.

– Szülői felügyelet és közös szabályok.

Puskás Balázs úgy fogalmazott: ahogy nem gondolta annak idején, hogy a dohányzás egy divatos dologból át tud fordulni egy széles körben károsnak bélyegzett és kevéssé elfogadott tevékenységgé, hisz abban, hogy ugyanez a közösségi médiával is megtörténhet, és visszakerülhet arra a polcra, ahová való: egy hasznos, de nem mindenható használati eszköz polcára.

Mint fogalmazott: több európai ország (pl. Franciaország, Olaszország) iskolai mobilkorlátozást vezetett be, ez a szabályozási trend pedig világszerte erősödik. Ausztrália a közösségimédia‑korhatár 16 éves szigorítását is nagyon komolyan veszi.

Trauttwein Albert, az Out! nevű applikációt is bemutatta, amely a talaltatát adja az Analóg November kezdeményezésnek.

Az Out! applikáció segítségével a diákok offline időt gyűjtenek (a készülék lezárt állapotában futó időzítővel).

Az iskolák külön digitális „perselybe” gyűjtik a diákok, tanárok, szülők által gyűjtött perceket.

A kampány 2025. november 3. – novembet 30. között fut (verseny jelleggel, ám ennek a versenynek csak győztese van, hiszen a cél a közösségi tudatosítás és a telefonmentes, értékes idő növelése az életünkben).

A kampány szülőket, testvéreket és pedagógusokat is bevon: a felnőttek offline ideje példát ad és összekapcsolja a közösséget.

Trauttwein kifejezte, hogy az applikációval nem pusztán tiltani akarnak valamit, hanem a kedvezménykuponok formájában „levásárolható” offline órák olyan jutalmazási rendszert jelent, ami értelmes alternatívát kínál az kütyümentes feltöltődésre.

A résztvevők egyértelművé tették, hogy a digitális ártalmak nem egy-egy család magánügye. Közösségi norma‑váltásra van szükség – akárcsak a dohányzás visszaszorításánál: pozitív példákkal, közös szabályokkal, következetes intézményi gyakorlattal.

„A cél nem a technológia démonizálása, hanem hogy a helyére kerüljön: eszköz legyen, ne úr.”

Bejegyzés megosztása: